A könyvek

Ha már elkezdtem könyveket ajánlani, akkor csak írok pár szót róluk, amikor hétről hétre újat veszek elő. Minden héten ajánlok egy újabbat.
Az előző kettő azonos szerzőtől, azonos stílusban íródott. Robert Fulghumról már olvastam jó és rossz kritikát is, mint mindenkiről. Erre is az igaz, mint a pudingra. Bele kell olvasni és utána eldönteni. Számomra, amit ezek a könyvek jelentettek: humor, könnyes nevetés, derűs aha élmények, meghatódottság és meggyőződés, hogy máshol sem tökéletes. És máshol is minden az óvodában, kisgyermekkorban kezdődik.
Az én kislányom, aki három és fél éves most tanulja, azokat az alapvető normákat, amikről a szerző ír. Hogy megmossuk a kezünket evés előtt, és wc használat után, hogy köszönünk, hogy nem vesszük el a másét, hogy nem okozunk fájdalmat másnak stb. Sok van. Tanítjuk. De nem éljük. Példa nélkül pedig mindez elmosódik, és mire 30 évesek leszünk elfelejtjük azt, amit még egy óvodás is tud.

Aztán most itt van Janikovszky Éva. Nem sok művét ismerem, de ezt mindenképpen kiemelném.
"...az élet ugyanis hol derűs, hol meg borús. S korunk előrehaladtával az utóbbi néha túlsúlyba jut. Egy biztos: egyetlen életünk van, ne hagyjuk hát, hogy eluralkodjék rajtunk a rosszkedv. Tessék elhinni, hogy mindennek van humoros oldala is. Csak meg kell találni." - mondja az írónő. Majd a kedvencemben elmeséli miért is jó, ha valakinek már eleve rossz a memóriája! Tehát nem öregségére, hanem amikor mindig is rossz volt! Hogy ez most bosszúság? Hogy hol van a kulcs, a szemüveg, a telefon, a kocsikulcs, a pénztárca és hasonló fontos, és mindig kéznél kellene lenni dolgok? Erre azért van recept. Munkával, és pici rendszerrel megszervezhető, hogy ne menjen el az amúgy is elkésett indulás utolsó utáni 10 perce azzal, hogy teljesen felpörgött állapotban, felöltözve, harci díszben nincs meg a kocsikulcs! Ajánlom mindenkinek, aki szeret nevetni, aki meg szeretné érteni a nyugdíjas korosztály dilemmáit, aki szeretné tudni, miért is szép az az élet!